A harag napja – Politizálás helyett sajnáltatja magát és vádaskodik az ellenzék (PS-videó!)
Jó szűk utcába szervezte az ellenzék az önsajnáltató tüntetését, tanulva abból, hogy legutóbb már Karácsony Gergely Szabadság téri kampánynyitóján is adódtak látványgondok, amikor még a füves rész fele is üresen tátongott. A baloldaliak minden erejükkel igyekeznek elkerülni, hogy Pikó Andrásék törvénytelen adatgyűjtéséről legyen szó, ezért inkább eljátsszák a hatalommal dacoló mártírt, és vádaskodnak a rendőrséggel szemben. Eközben pedig egyre feszültebb gyűlölettel fordulnak a jobboldali sajtó felé.
A józsefvárosi ellenzéki csapat azonnal áldozatpózba vágta magát, amikor a rendőrség rajtaütött a bázisukon, ahol a gyanú szerint törvénytelenül lemásolták – a kampányszervezők szerint „feldolgozták” – az ajánlóíveket aláíró választók személyes adatait. A kellemetlen botrány elhárításáért és másra kenéséért gyorsan felsorakozott az ellenzék színe-virága, hogy a megtámadottság érzésével próbálja mozgósítani a kedvetlen baloldali szavazótábort. A tüntetésen ott voltak a saját berkeikben még fontosnak számító emberek, ott volt mindenki, és ők is hangsúlyozták, hogy ez nem józsefvárosi ügy, hanem sokkal tágabb. Ehhez képest egy szűk utcát tudtak megtölteni.
Pikó András kampányfőnöke, a Soros-hálózatban élő Udvarhelyi Tessza közvetetten beismerte a törvénysértést a kampánycsapat Facebook-csoportjába írt bejegyzésével és fényképével. Erről a rendkívül kínos beismerésről mindenképpen el akarják terelni a figyelmet, úgyhogy politikai megbízás teljesítésével vádolják a rendőrséget, és azon panaszkodnak, hogy miként szivárgott ki a zárt csoportjukból. Pikó játssza „a hatalom által megtámadott ember” szerepét, a többiek meg úgy ölelgetik és puszilgatják, mintha ő lenne a huszonhét év után a börtönből szabaduló Nelson Mandela.
A baloldal már meg sem próbál politikával érvényesülni, ezért nem beszél a jobboldali sajtóval sem politikáról. Kizárólag érzéseket próbál eladni az embereknek, hátha még egyszer, utoljára rá szavaznak.
Csak a leplezetlen gyűlölet maradt
Arról beszélnek, hogy a kormánypárt és a jobboldali városvezetés a gyengeségét érezve retteg, holott valójában a jelenlegi, sokszor megvert és megszégyenült baloldali ellenzék játssza utolsó élet-halál meccsét. A komoly tét meglátszik a viselkedésükön. Már a tavaszi EP-kampányban is eléggé elutasítóak voltak a velük nem baráti sajtóval szemben, de nem voltak nyíltan ellenségesek. Most viszont megszűnt a kulturált hangnem, az álkedves évődés, nincsenek már ilyen epizódok sem, csak a pőre, befeszült gyűlölet, amit tapasztalunk. Még az amúgy kedvesnek tűnő, mindig mosolygós Tüttő Kata is hamar mogorvára váltott, Pikó odamordulása pedig végképp árulkodó.
A legutolsó dobás
Alighanem azért is sikerült így a legvégére összeállniuk DK-tól a Jobbikig, mert tudják, hogy legközelebb már nem lesz kinek és nem lesz kivel összeállnia. Csúful elhasalt az összellenzék a 2018-as országgyűlési választáson, még csúnyábban az idei EP-választáson (még ha a társaiktól mandátumot lopó DK és Momentum meg is ünnepelte magát), és legvégül itt van ez az önkormányzati választás. Ha itt most nem dobnak valami igazán nagyot, nem tudják látványosan megfordítani az erőviszonyokat, akkor vége a dalnak. Utána több, mint két év jön a következő választásig.
Két hosszú év, amíg nem lesz mivel kecsegtetni a baloldali híveket, és így nagyon nehéz lesz politizálás helyett kampányolni, kivinni az utcára a politikát és hiszterizálni a közbeszédet.
Ha másfél év alatt harmadszor is megverik a kormánypártok az ellenzéket, amely ezek előtt is végigböjtölt már két ciklusnyi kétharmadot, akkor ott nincs több kifogás. Mindent egy lapra tettek fel tavaly április óta, és most már az utolsó meccsüket játsszák a 2010 óta ellenzéki pártok. Ha ezt is elbukják, akkor nem marad érv a teljes sorcsere ellen, akkor több párt és sok-sok politikus pályafutása áll bele jóvátehetetlenül a földbe. Márpedig kilenc évnyi Fidesz-KDNP kétharmad és két újabb elsöprő Fidesz-KDNP győzelem után sokkal inkább elégedettséget tükröznek a közvélemény-kutatások, semhogy földindulásszerű sikert ígérnének az ellenzéknek. Innen nézve érthetőek a rángó arcizmok, a szemekből felénk sugárzó gyűlölet és a tapintható feszültség.
